Németh Csaba szenátor a szenátusban, régi román lapból idézett, az 1880-ban megjelent Amicul familiei - A család barátja hetilap 3. számából, ott jelent meg A magyar nyelv Moldovában című tudósítás, szerzője Ioan Polescu. Ebből felolvasott egy részt: "Moldovában a két legnagyobb és legszebb megyében, főleg Bákóban és Románban a földműves lakosság, akik majdnem mind szabadparasztok és kisgazdák, csak magyarul beszélnek. Amikor bemész falvaikba, rosszabb, mint Magyarország közepén; tolmáccsal kell menned; az asszonyok és a gyermekek még "jó reggelt" sem tudnak románul köszönni. Az államférfiak megbocsáthatatlan bűne, hogy nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról, és Moldova szívében hagytak egy több mint kétszázezres népet, (tőlünk) idegen nyelvvel és vallással. Nicolae Cretiulescu vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, úgy látszik, a székelyek önre hagyták ennek a nemzeti kérdésnek a megoldását. Tedd, hogy a falusi nép, akinek május 2-án földet adtak, nyelvében is, szívében is egy és ugyanaz legyen... Románosítsd el ezeket a csángókat, szabadítsd meg őket csúf nevüktől, amelyeket ők nem akarnak viselni és örök elismerésben lesz részed." Különben a moldovai magyarokról többek között Dimitrie Cantemir, Nicolae Iorga és George I. Lahovari is írt. Azért tartotta fontosnak ezeket az írásokat idézni, mert az Európa Tanács kulturális bizottsága jelentést fogadott el a csángó kisebbség. Arra ösztönzik a román hatóságokat, hogy intézkedjenek a csángók kulturális identitásának megőrzése, az anyanyelvi oktatás támogatása, a csángó liturgikus istentisztelet biztosítása érdekében. /Magyar Balázs: Németh Csaba háromszéki szenátor elmondotta, a felsőházban miről vallanak. A kérvények és a csángók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
2002. július 10.
Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
